Papírgyártás
A papír fő alkotórésze a cellulóz. A növények szilárd vázát
képezik a cellulózrostok, amelyek még egyéb nagymolekulájú
szerves anyaggal vannak bevonva. A fatartalmú papír ezektől az
anyagoktól merevebb, a levegő hatására érzékeny és idővel
töredezik. A jó minőségű papírban nincsenek ilyen anyagok, mivel
a papírgyártás során kémiai oldással eltávolítják ezeket. Ehhez
használják a nátrium-hidroxidot. A cellulóz nem lép reakcióban
viszont ezzel az anyaggal. Az egyirányú cellulózrostokat a
gyártás műveletei során fellazítják és összekuszálják. Ez az
úgynevezett foszlatás kádakban egy álló és egy mozgó késrendszer
segítségével történik. A kialakuló papírpéphez ebben a
munkafázisban adagolnak különböző töltőanyagokat is, hogy a papír
felülete tömör és sima legyen, továbbá áttetszősége
csökkentjen. Töltőanyagként alkalmaznak például kaolint, amely
alumínium-szilikát, a talkumot, ami magnézium-szilikát, a
sulypátot, ami bárium-szilikát továbbá gipszet. A papír
szilárdságát növelik és nedvszívó képességét csökkentik különböző
enyvekkel.
A keverés és tisztítás után egy vízszintesen mozgó
szitarendszerrel víztelenítik és alakítják lappá a pépes
anyagot. A szitán szívószekrények fölé jut a papíranyag, amely a
nedvesség egy részét elvonja. Az utolsó munkafázis a simítás és a
hengerlés.
Régen rongytartalmú papírpépből fakeretre feszített szitával,
kézi merítéssel készítették a valódi merített papírt. A szélső
rostok helyenként a fakerethez tapadtak, amiről aztán
szakadozottan váltak le, ettől lett rojtos a széle.
A jobb minőségű papírt rongyokból állítják elő. Azonban csak a
pamut-, len- vagy kenderanyag használható, mivel nagyobb a
cellulóztartalma, kevesebb benne a merevítő-szennyező anyag. A
szűrőpapír készítésénél nem alkalmaznak töltő és enyvező
anyagokat, ezért a jó minőségű szűrőpapír csaknem tiszta
cellulóz.
A papírgyártás során a cellulóz szálakat kevés változás
éri. Hasonló külső szerkezeti átalakulás, más térbeli
elrendeződés jön létre akkor is, amikor a gyapotból, lenből,
kenderből textíliákat fonnak.