29.5. A higanyszív

      Egy óraüvegre tegyünk egy kb. 2 cm átmérőre szétterülő higanycseppet, majd öntsünk rá kálium-bikromátos híg kénsavoldatot! (0,1 n. H2SO4, 0,002 n. K2CrO7). A Hg-csepp az oldatban ellapul. Érintsük meg a csepp szélét egy vastűvel (gombostűvel)! A csepp összerándul, kigömbölyödik. Ha a tűt oldalról, ügyesen úgy érintjük a higanycsepphez, hogy az összerándulva elszakadjon a tűtől, úgy a csepp ismét szétterül (V.8l. ábra). Ekkor azonban

      V.81. ábra

      ismét hozzáér a gombostűhöz és összerándul. A szabályosan ismétlődő összehúzódás-szétterülés rezgésbe hozza a cseppet. Ha a rezgés frekvenciája a csepp valamely sajátfrekvenciájával megegyezik, a csepp felületén jellegzetes állóhullám-állapotok figyelhetők meg (V.82. ábra).

      V.82. ábra
      Megjegyzés
          A Hg-cseppet rezgésbe hozó mechanizmusra a higany és a vas felületén lezajló bonyolult elektrokémiai folyamatok adnak magyarázatot. Az oldatban a Hg felülete pozitív, a vasé negatív töltésű. A csepp szétterülését a felületi töltések taszítása okozza. A tű érintésére a töltése közömbösítődik, ezért a csepp összerándul.