30.2. Mérés a kapilláris emelkedésből

A buborékképzésre nem hajlamos oldatok felületi feszültsége a kapilláris emelkedésből (28.2. kísérlet) az
 
összefüggéssel határozható meg. A mérés kritikus pontja a J illeszkedési szög becslése, ami viszonylag nehéz, és többnyire csak pontatlanul lehetséges. A módszer ezért inkább olyan anyagok felületi feszültségének összehasonlítására alkalmas, amelyeknél az illeszkedési szög előreláthatóan azonos. Ez feltehető pl. egy anyag különböző koncentrációjú vizes oldatáról. Ekkor az oldatnak a vízre vonatkoztatott relatív felületi feszültsége az előző képlet felhasználásával az

alakban adható meg, vagyis a kapilláris emelkedés és a sűrűség mérésével meghatározható.

Megjegyzés
A meniszkusz görbülete miatt a mérés pontosságát befolyásolja, hogy mit tekintünk a folyadékoszlop hosszának. Célszerű, ha a meniszkusz alsó pontjának h0 magasságát leolvasva h=h0+(R/3) értéket használjuk.
    Gondot okozhat a kapilláris sugarának meghatározása. Ez pl. úgy állapítható meg, hogy a kapillárisba ismert tömegű higanyt viszünk, s hosszát megmérve R-et kiszámítjuk.