a) Legtöbb szertárban megtalálható egy üres- és egy abba pontosan beleillő tömör hengerből álló, ún. "arkhimédészi hengerpár".
     Akasszuk a hengereket rugós erőmérőre, és jelöljük meg az erőmérő állását, majd merítsük vízbe az alul elhelyezkedő tömör hengert! Az erőmérő kisebb erőt jelez. Töltsük fel ezután vízzel a felső üres hengert, ügyelve arra, hogy közben továbbra is csak az alsó tömör henger merüljön a vízbe! Mire a henger csordultig telik, az erőmérő ismét az eredeti értéket mutatja. Következésképpen a tömör hengerre valóban a kiszorított víz súlyával egyenlő felhajtóerő hat.

b) A kísérlet karos mérleggel elvégezhető változata a következő. A mérleg egyik tányérjára tegyünk egy vízzel teli edényt, a  másikra pedig a hengerpár üres tagját, és egyensúlyozzuk ki a mérleget! Bunsen állványról lógassunk ezután a vízbe tömör hengert! A mérleg a vizesedény felé billen. Az egyensúly visszaállítható, ha az üres hengert teletöltjük vízzel (V.9. ábra).

     A kísérletben a mérleg a folyadékba merülő hengerre ható felhajtóerő ellenerejét méri, így ez az elrendezés a hatás-ellenhatás törvényének illusztrálására is alkalmas.

c) Az Arkhimédész-törvény igazolható az egymásba illeszkedő hengerpár nélkül is. A különböző kísérletek megvalósításának közös alapelve többnyire az, hogy a vizsgált test által kiszorított folyadékmennyiséget pontosan meghatározzuk. Ez megtehető pl. úgy, hogy a testet egy csordultig töltött vizesedénybe merítjük, s a kiömlő vizet gondosan felfogjuk egy másik edényben.  Ezután akár az a), akár a b) pontban tárgyalt kísérlet elvégezhető úgy, hogy a test vízbe merülése után felboruló egyensúlyt ezzel a kiömlő vízmennyiséggel állítjuk helyre.