A Nap sugárzásának egy része, megközelítőleg 7%-a, az ultraibolya tartományba esik. Mint azt már említettük a fényforrások tárgyalásakor, ez három részre osztható fel, UV-A (320-400 nm), UV-B (280-320 nm) és UV-C (200-280 nm) tartományokra. Az ózonréteg védelme alatt a földfelszínt csak a 300-400 nm-es tartomány érte eddig el, az ózonpajzs a többit kiszűrte, az élő szervezetek így ehhez a hullámhossztartományhoz alkalmazkodtak. A rövidebb hullámhosszúságú részhez viszont nem. Az ózonréteg sérülésével viszont már számolni kell ezek hatásával is. Kérdésünk az, hogy milyen károsodásokat okoznak a rövid hullámhosszúságú, vagyis nagy energiájú UV fotonok az élő szervezetben?

Jelentős változást okozhatnak a fehérjék térszerkezetében. Felbonthatnak bizonyos kötéseket, hidrogénkötéseket, kénhidakat stb. Ezek a folyamatok jelentősen veszélyeztetik a fehérjék működőképességét. Ugyanis ha megváltozik a fehérje szerkezete, akkor már nem képes enzim funkcióját betölteni, reakcióláncok maradhatnak ki a sejt életéből, amely esetleg pusztulásához is vezethet.

Azok a kémiai változások járnak viszont a legdrámaibb eredménnyel, amelyek a sejtek örökítőanyagát, a DNS-t érintik. A nagyenergiájú fotonok nemcsak kötéseket képesek megszüntetni, hanem előidézhetik újak kialakulását is. Így létrejöhetnek a láncon belül és a láncok között a timinekből timin-dimerek, amelyek normál körülmények közt nem léteznek a DNS-ben. Ez természetesen zavart okoz a sejtosztódás során, vagyis hibás sejtek sora keletkezhet. Ez azért is veszélyes, mivel nem csak az eredeti sejt nem tudja az adott DNS szakasz által kódolt fehérjét többé előállítani, de az utódsejtek sem. És ez ad lehetőséget az UV sugárzás károsító hatásának vizsgálatára, amelynek célja az egészségi kockázat becslése és annak előrejelzése. A tömegtájékoztató eszközök, TV, Rádió, újságok közlik velünk az UV sugárzás szintjét és annak veszélyességi fokát a nyári hónapokban, hiszen lényeges azt tudnunk, hogy mennyi időt tölthetünk a napon.

Az előrejelzéshez bakteriofágokat használnak. Ezek olyan vírusok, amelyek baktériumba jutva fejtik ki hatásukat, életjelenséget csak a baktériumban mutatnak. A leggyakrabban használt bakteriofág a T7 fág. DNS molekulája 80 000 bázist tartalmaz. Az UV sugárzás hatására a keletkezett dimérek az adott gén funkcióját lehetetlenné teszik, amelynek a kódolásában a találatot szenvedett bázis részt vesz. Jól megválasztott fág esetében egyetlen UV foton a fág pusztulását okozza. Mivel életjelenséget csak saját gazdabaktériumában fejt ki, életképessége így ellenőrizhető. A vizsgálat során a fágokat kiteszik meghatározott időre a napra, majd megvizsgálják, hogy közül mennyi marad életképes. Ebből lehet következtetni az UV sugárzás erősségére.