Bose-Einstein kondenzáció

Vizsgálódásunk elején tegyük fel, hogy elég nagy hőmérsékleten vagyunk! A korábbiakat, Soktestprobléma I előadáson tanultakat idézzük fel! Bozonokra a Hamilton operátor: H = k , s e k a k , s + a k , s H 0 + 1 2 V k , k ' , q s , s ' a k + q , s + a k ' q , s ' + a k ' , s ' a k , s H 1 ahol H 1 perturbáció.

Nagykanonikus sokaság termodinamikai potenciálja: K = H μ N = K 0 + K 1 , ahol K 0 = H 0 μ N . A perturbálatlan, H 0 -hoz tartozó rendszer Green-függvénye, vagyis a szabad Green-függvény is tavalyról ismeretes: G 0 ( k , i ω n ) = 1 i ω n 1 ( e k μ ) ahol bevezettük a e k = 2 k 2 2 m jelölést. A teljes rendszer Green-függvénye pedig G ( k , i ω n ) = 1 i ω n 1 ( e k μ ) Σ ( k , i ω n ) valamint a teljes részecskeszám: N ( T , V , μ ) = V d 3 k ( 2 π ) 3 1 β n G ( k , i ω n ) e i ω n η ahol η a konvergencia faktor, ami az időrendezés sorrendjét állítja be (azaz a számolások végén elvégezhetjük a lim η 0 határesetet).

A bozonok görbéje hozzásimul a tengelyhez.

A részecskék száma a Bose-Einstein eloszlás alapján: N'( T,V,μ )=V d 3 k ( 2π ) 3 1 e β( e k μ )1 , melyben az integrandust a 1 β k G( k,i ω n ) = 1 e β( e k μ ) összefüggésből kaptuk. Az integrális kifejezés akkor helyénvaló, ha a betöltési-szám függvény elég sima. Bose-Einstein kondenzáció felléptekor pont ez a közelítés nem alkalmazható, ugyanis a legalacsonyabb energiás állapot betöltöttsége makroszkópikus lesz. A későbbiekben majd úgy számolunk, hogy az integrálást tulajdonképp a k 0 állapotokra kell csak elvégezni, a k=0 esetet pedig külön kiszámolni Ugyanakkor elvégezhetjük az integrálást a teljes impulzustérre, hisz egy pontot kihagyva (aminek a mértéke 0) az integrál értéke nem változik az integrandus exponenciális függése miatt.

Tudjuk, hogy μ 0 stabilitási feltételnek teljesülnie kell. Ahhoz, hogy N visszaadja valóban a teljes részecskeszámot, ehhez hozzá kell még adni a k = 0 állapotú részecskéket, így a teljes részecskeszám T < T B E C hőmérsékleten: N ( T , V , μ = 0 ) = N ' + N 0 , ahol N 0 a Bose-Einstein kondenzációban (BEC) lévő részecskék száma, hullámszámvektoruk k = 0 .

Hartree-közelítés

Hartree-diagram

Σ ( k , i ω n ) = ( 1 ) d 3 q ( 2 π ) 3 1 β m G 0 ( q , i ω n ) e i ω n η 1 e β ( e q μ ) 1 = n ( 0 ) ( q ) v ( 0 ) , ahol ω n = 2 π n β a Matsubara-frekvencia. Σ ( k , i ω n ) = d 3 q ( 2 π ) 3 v ( 0 ) n ( 0 ) ( q ) , melyből v ( 0 ) kivihető az integrálás elé, így Σ( k,i ω n )= d 3 q ( 2π ) 3 v( 0 ) n ( 0 ) ( q ) =v( 0 )n ahol n = N / V .

A Hartree-propagátor így: G H ( k , i ω n ) = 1 i ω n 1 ( e k + n v ( 0 ) μ ) ahol ω n = 2 π m β

BEC.: μ = n v ( 0 ) , e k H : = e k + n v ( 0 ) G H ( k , i ω n ) = 1 i ω n 1 ( e k H μ ) = 1 i ω n 1 ( e k μ 0 ) ahol μ 0 = μ n v ( 0 ) . Általánosan akkor következik be Bose-Einstein kondenzáció, amikor μ = Σ ( 0,0 ) lesz.

T C meghatározása

T = T c épp akkor, amikor μ 0 = 0 , de még N 0 = 0 . N = V ( 2 s + 1 ) d 3 k ( 2 π ) 3 1 e β c e k 1

ahol β c = 1 k B T B E C . Számoljuk ki az integrált! Vezessük be a β C e k = β c 2 k 2 2 m = x 2 , vagyis x = β c 2 2 m k rövidítést dimenziótlanítás végett! Ekkor N = V ( 2 s + 1 ) ( 2 π ) 3 4 π ( 2 m β c 2 ) 3 / 2 0 d x x 2 e x 2 1

Vezessük be: t = x 2 d t = 2 x d x x 2 d x = 1 2 t d t . Ekkor N = V ( 2 s + 1 ) 4 π 2 ( 2 m β c 2 ) 3 / 2 0 d t t 1 / 2 e t 1 Γ ( 3 2 ) ζ ( 3 2 ) k B T B E C = 2 2 m ( 4 π 2 ( 2 s + 1 ) Γ ( 3 2 ) ζ [ ( 3 2 ) ] ) 2 / 3 ( N V ) 2 / 3 2 ( 2 s + 1 ) 2 / 3 n 2 / 3 3,31 m vagyis láthatjuk, hogy a kritikus hőmérséklet a Hartree-közelítésben nem változik az ideális gázmodell közelítéséhez képest.

T c alatti eset tárgyalása

N = N 0 + N ' , ahol N ' = V ( 2 s + 1 ) d k 3 ( 2 π ) 3 1 e β e k 1 = N ( T T c ) 3 / 2 . Ekkor N 0 = N N ' = N ( 1 ( T T c ) 3 / 2 ) . Ez csak T T c esetén igaz, mert minél kisebb T , annál több atom lesz a kondenzátumban, márpedig mi a kölcsönhatást nem vettük figyelembe a kondenzátumban levő atomokra. Későbbiekben ezt figyelembe kell venni, azaz a kondenzált atom kondenzált atomon történő szóródását.

Kölcsönható Bose gáz 0 hőmérsékleten

Az előző képletet, ha megnézzük, T = 0 esetén N 0 = N . Ha van kölcsönhatás is, az kiszór atomokat a kondenzátumból, de első közelítésben azt mondjuk, hogy ez nagyon kicsi, vagyis hogy N 0 N , és hogy a kölcsönhatás nagyon gyenge. A Hamilton operátor az eddig felírt, azaz H = k e k a k + a k + 1 2 V k , k ' , q v ( q ) a k + q + a k ' q + a k ' a k ahol a 0 | B E C = N | B E C N 1 , melyben | B E C = | N ,0,0,... . Ugyanígy a 0 + | B E C N = N + 1 | B E C N + 1 . Bogo azt mondta, hogy N 1 N N + 1 ha N . Ekkor az ún. Bogoljubov-előírás: a 0 = a 0 + = N . (Tudjuk, hogy [ a k , a k ' + ] = δ k , k ' , azaz [ a 0 , a 0 + ] = 1 , most pedig [ a k , a k ' + ] = 0 , azaz a felcserélési relációt elrontjuk. A hiba 1 / N -es , de ez nem olyan nagy, mert ekkora hibát akkor is elkövetünk, ha azt mondjuk, hogy egy véges rendszerben fázisátalakulás megy végbe, pedig végesben ez sosem megy végbe). Cseréljük le ezeket az operátorokat a Hamilton operátorban! Vegyük figyelembe, hogy mely kombinációkban fordulhatnak elő a keltő és eltüntető operátorok 0 indexű változatai! Ekkor H = k e k a k + a k + 1 2 V k , k ' , q k 0 k ' k + q 0 k ' q 0 v ( q ) a k + q + a k ' q + a k ' a k + n 0 V k , q k 0 k + q 0 q 0 v ( q ) ( a k + q + a q a k ha  k ' = q + a k + q + a q + a k ha  k ' = 0 ) + + n 0 v ( 0 ) k k 0 a k + a k ha  q = 0  és  k ' = 0 n ' + n 0 q q 0 v ( q ) a q + a q ha  k = 0  és  q = k ' + 1 2 n 0 q q 0 v ( q ) ( a q + a q + ha  k ' = k = 0 + a q a q ha  k = q = k ' ) + V 2 n 0 2 v ( 0 ) V 2 n 2 v ( 0 ) 2 V 2 n ' n 0 v ( 0 ) ha  k = k ' = 0  és  k = q ahol n 0 = N 0 / V és n ' = N ' / V . Feltételezzük, hogy a 2. és 3. tagok kicsik, valamint az n 0 -t nem tartalmazó tagokat elhagytuk. Jó lenne, ha n 0 -t eliminálhatnánk. Feltettük, hogy n ' n 0 , emiatt n = n 0 + n ' n 0 , illetve n 2 = ( n 0 + n ' ) 2 = n 0 2 + 2 n 0 n ' 2 n 0 2 + 2 n 0 n ' . Ezt írjuk be a Hamilton operátorba, s írjuk be a közelítéseket! H = V 2 n 2 v ( 0 ) + k k 0 ( e k + n v ( k ) ) a k + a k + 1 2 n k k 0 v ( k ) ( a k a k + a k + a k + ) + 1 2 n k k 0 v ( k ) ( a k a k + a k + a k + ) Szeretnénk diagonalizálni ezt a Hamilton operátort, azaz H = k E ( k ) α k + α k + E 0 alakra hozni, ahol α k | B E C = 0 . Vegyük α k és α k + -nak a következőket, majd ellenőrizzük le a felcserélési relációkat: α k = u k a k v k a k + , illetve α k + = u k a k + v k a k , tegyük fel továbbá, hogy u k = u k és v k = v k , azaz k -nak csak az abszolút értékétől függ, illetve u k és v k is valós. Kell, hogy teljesítsék a felcserélési relációt, azaz [ α k , α k ' + ] = δ k , k ' . A definíciójukból eredően ez feltételt ró u k és v k paraméterekre: [ α k , α k ' + ] = u k u k ' [ a k , a k ' + ] v k v k ' [ a k ' , a k + ] = ( u k 2 v k 2 ) δ k , k ' u k 2 v k 2 = 1 Ezek segítségével algebrai úton kifejezhető az eredeti keltő és eltüntető operátor: a k = u k α k + v k α k + a k + = u k α k + + v k α k Ekkor a Hamilton-operátort a H = U + H 11 + H 20 alakban írhatjuk, ahol U = V 2 n 2 v ( 0 ) + k [ ( e k + n v ( 0 ) ) v k 2 + n v ( k ) u k v k ] H 11 = k [ ( e k + n v ( k ) ) ( u k 2 + v k 2 ) + 2 n v ( k ) u k v k ] α k + α k H 20 = k [ ( e k + n v ( k ) ) u k v k + 1 2 n v ( k ) ( u k 2 + v k 2 ) ] ez legyen  = 0,  mert akkor  H  diagonális lesz ( α k α k + α k + α k + ) Ezeknek a megoldása, vagyis a u k 2 v k 2 = 1 ( e k + n v ( k ) ) u k v k + 1 2 n v ( k ) ( u k 2 + v k 2 ) = 0 egyenletrendszernek: u k = ch χ k , illetve v k = sh χ k , ahol χ k tetszőleges függvény. Erre a χ k -ra további megszorításokat tehetünk.